„Nem hiszek a véletlen találkozásokban…Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá.…két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra… „(Márai Sándor)
Első novelláskötetem: Hé, te ott fent!
MOST
30%
KEDVEZMÉNNYEL
Gász Marianna vagyok, szenvedélyem az írott szó és az irodalom. E kettőnek a kézzelfogható eredményét tartja a kezében a kedves Olvasó. Mindannyian kerülünk olyan élethelyzetbe, amikor kicsit megremeg az önmagunkba és a világba vetett hitünk. Ilyenkor keressük a kiutat, a kapaszkodókat. Számomra ez az írás. Ez a novelláskötet egy élethelyzet lezárása, a gyermekért folytatott hosszú évek küzdelmére számomra most pont kerül. A lombikkal töltött éveim során megélt mélységek és magasságok tükröződnek vissza a kötetben található történetekben.
Jeanette Winterson írta: „Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat”. Bízom benne, hogy sikerült olyan szavakat csempésznem a novellákba a mélységekből, amit az Olvasó érdemesnek tart arra, hogy magával vigye.
(A szerző ajánlása)
„A kötet 13 különálló története az én szívemben a „Lombikmesék” címet kapta. A megrázó, mégis könnyed stílusú írás mindenkihez szól, érintettségtől függetlenül. A novellák szereplői hétköznapi hősök, akik megjárták a női létnek az anyasághoz végül nem vezető ösvény kénköves útját.
Bátor, olykor sértett (túl)érzékeny nők küzdelmei egy injekciókban és tablettákban mért, de remény illattal átitatott világban. Ezer éve ismerjük őket és környezetükben élőket; a férfit, az anyóst, az orvost, jóakarókat.
Közben a testük belefárad, a férjük bizonytalan, a szomszédban sikerül, a barátok elkopnak. Legyünk hát mi magunk csendes útitársaik! Olvassuk lassan, egyesével. Megérint. Gyógyít. Azt kívánjuk így ne legyen vége.
Hé, te ott fent, meddig gyötröd még őket? Kár a gőzért, ezek a nők mindenből felállnak!"
(Uzsoki- Horváth Ágnes, fülszöveg írója)
Részletek a novelláskötetből
A barátok
„Újra megnézem a képeket és megfogadom magamnak, hogy ha visszajönnek a lányok keresni fogom őket. Elmondom nekik, hogy hiányoznak és pocsék érzés látnom, hogy gyerekük van és boldogok, mert nekik megadatott, amire én még csak vágyakozom, de szükségem van rájuk, kellenek az életembe, hogy felrázzanak, időnként helyre tegyenek és tükröt tartsanak elém, amikor senki más nem meri.
A kórházi padon ülve jöttem rá a képeket nézve, hogy a lombik része az életemnek és nem az életem a lombik.”
Jó nekem
„Végül is, buli az életem, járhatok egyik magánegészségügyből a másikig. Az államiban kezdtem, de egy vizsgálattal sosem úsztam meg, mindig valami közbejött. Elkeverték a mintát, vagy nem vettek le elég vért vagy nem volt reagens, így az eredmények egyik alkalommal sem lettek kimutathatóak. Újabb időpont, újabb várakozással teli hetek múltak el felettem. Szóval tényleg szuper a helyzetem, mint egy nagyvilági dáma vonulgatok ezekre a drága helyekre, hogy lássa az orvosom, mi lett a gyógyszeres kezelés eredménye, mennyi esélyem van arra, hogy gyerekem legyen: a lényeg, hogy jó nekem. […] A lényeg, drága barátnőm, hogy jó nekem. Egyik vizsgálatról a másikra járok. Tudom melyik pláza laborjában kedves a nővér és melyik étteremben jó a kávé. Visszajáró vendég vagyok, hisz jó nekem.”
Az ördögi kör
"- Rosszul vagyok már a tablettáktól és az injekcióktól. Nyomom magamba ezeket a mérgeket. A rengeteg kórházi vizsgálatról meg ne is beszéljünk. Néha már magam sem tudom, hogy hány kéz és műszer fordult meg bennem az elmúlt években… Tudja, sokszor eszembe jut, hogy hagyom a fenébe az egészet, de mindig ott van a levegőben a mi lett volna, ha érzés. Ha nem csinálom, ha nem állok neki újra, lehet, hogy pont akkor sikerült volna, én meg feladtam, hogy anya legyek. Beszorultam egy ördögi körbe, ezt érzem – zúdítok rá egy levegővétellel mindent.
- Biztos, hogy ez a jó szó, hogy feladta? Mit érez az elengedéssel kapcsolatban? Nem tudja elképzelni, hogy gyermek nélkül boldog életet éljen?
- Van különbség a feladás és az elengedés között? Számomra ugyanaz a kettő.
- A feladás egy hirtelen reakció eredménye, amikor azt mondja, elég volt, nem csinálom tovább, olyan ez, mint nagy lendülettel becsukni egy ajtót. És ehhez társul az, amit az imént említett, a mi lett volna, ha érzése. Mivel a döntése nem tudatos. Ezzel szemben az elengedéssel tudatosítja magában a döntését. Átgondolja, meggyászolja, lezárja. Az egész egy folyamat, amiben van lehetősége megélni az érzéseit. Nem marad utána hiány és üresség.
- Szabad nekem ilyeneket gondolnom, hogy elengedem? Élet gyermek nélkül? Mégis, milyen nő lennék mások szemében, ha így döntenék? – magam is meglepődőm a kérdésemen.
- Mások szemében? Kik azok a mások? És miért számítanak magának?
- Ez a társadalmi elvárás. Egy nő legyen anya, akkor is, ha beledöglik… látja, ez egy ismétlődő kör, amiből nincs menekvés!"
Első interjúm a novelláskötetről
– Milyen érzés volt a kezedbe venni az első novelláskötetedet?
– Mintha nem is az én könyvem lenne. Olyan hihetetlennek tűnik ez az egész. Nem terveztem, hogy egyszer majd írok egy novelláskötetet, idővel mégis megszületett bennem ez a vágy. Egy csomó kimondatlan érzés, fájdalmas emlék munkálkodott a bensőmben a meddőséggel és a lombikkal kapcsolatban – egy-egy mélyreható mondat örök nyomot hagyott a lelkemben –, az írás pedig felszínre hozta mindazt, amit addig eltemettem magamban. Kifejezetten megnyugtató volt, hogy erről ilyen mélységben írhattam – egyszerűen felszabadító érzés.
Olvasói visszajelzések
Ezúton is köszönöm szépen minden kedves Olvasómnak a bizalmat, amivel megtiszteltek a könyv elolvasása és megvásárlása során. Nagyon köszönöm a visszajelzéseket, illetve a kedves és támogató szavakat.
Drága Mariann!
Annyi mindent mondanék.Nagyon szeretném átbeszélni veled a könyvet, és mindent, ami közben eszembe jutott magamról is. Többször nyeltem a könnyeimet, és futott rajtam a hideg, mert a szereplők nekem mind Te voltál. Soha nem olvastam még így, hogy élő volt számomra a karakter. Nagyon köszönöm az élményt, minden szomorúságával is élmény volt. (Hajni)
Szia Mariann!
Elolvastam a novelláidat és szerettem őket. Őszinték, sokrétűek, sokféle nézőpontból, szemszögből, téma és érzés felől közelítenek, érthető nyelvezettel, mégis szívet megérintő hatással bírnak. Jó értelemben járják körül a meddőség körüli tematikai pontokat. Köszönöm. (Irina)
Szia Marianna!
Elolvastam a novellás könyvedet és nagyon megfogott. Mindegyik történet elgondolkodatott. Tetszett a stílusod, könnyed volt és gördülékeny. Gratulálok! Írj még többet! (Annamária)
Csodálatos a könyved Marianna.
A stílusodat ismertem, az nem lepett meg, kiváló. De nagyon köszönöm a bátorságodat, ahogyan a te nehézségeddel szembenéztél, végig jártad, megküzdötted, elengedted és ezt még meg is osztottad. (Eszter)
Szia!
Hát úgy volt, hogy csak beleolvasok…és nem tudtam letenni. Beszippantott. Gratulálok! Fantasztikusan jó könyv. Várom a következőt. (Hajnalka)
Azoknak ajánlom-e könyvet, akik megélték a lombik általi nehézségeket, azoknak akik átmentek az értelmetlen, bántó-kínos kérdéseken, beszélgetéseken: hogy miért nincs még gyermeketek?! Mire vársz, ketyeg az óra..Ajánlom a lombikos hősöknek, tisztelet a gyermektelen pároknak, szingliknek...
Legnagyobb köszönet és tisztelet az őszinteségért, bátorságáért, kemény munkáért! (Vera)
Író és Blogger vélemények
Köszönöm az íróknak a könyvajánlókat, mellyel szakmai támogatásukról biztosítottak.
Sky ST írónő ajánlója:
"Van, amikor az ember nem találja a szavakat, és nem képes leírni azt, amit érez. Ez van most nálam.
Nem szülni gyereket – mindegy, milyen okból – még ma is „elítélendő” cselekedet. Ha az is kiderül, hogy ez nem a te döntésed, akkor pedig megindul az elméletgyártás, aminek egyetlen célja van, mutogatni valakire (legtöbbször a nőre természetesen), hogy ki az oka, kitalálni, hogy miért történik mindez."
Juhász Judit író ajánlója:
"Beszippantott. Éreztem, egy este alatt kivégzem… Én, aki olyan lassan olvas. Aztán a felénél megálljt parancsoltam. Emészteni akartam, érezni a könyv lüktetését, a benne foglalt 12 nő és 1 férfi sóhajait, gondolait, érzéseit. A történetek pedig annyira jól közvetítettek, hogy igen hamar berántottak engem is saját múltam sötétebb bugyraiba."
Nagy Dóra író és könyvblogger ajánlója:
"Vannak, akiknek már az első gondolat után, valakiknek hosszas küzdelmek árán és vannak olyanok, akiknek csak a képzeletükben valósul meg az anyaság. Ez a könyv erőt ad mindazoknak, akik az utóbbi tábort erősítik. Sőt, tovább megyek, és azt mondom, hogy minden nőnek és férfinak meg kellene ismernie ezeket a rövid történeteket."
